Élvezem a munkám gyümölcsét. Egész évben, az egyetemet kihagyja, teljes állású munkát vállaltam, mint eladó. És megérte? Talán. Ez a két hetes nyaralás után fog kiderülni, amire eddig gyűjtöttem.
A vonat zakatol alattunk, de már lassít, ugyanis megérkezett Keszthelyre. Egy vágányú kis állomás még lámpa sincs az átkelőn.
Viktor, aki eddig az ablaknak dőlve aludt, felébresztettem, majd 3-asban indultunk lefele. Megvártuk míg elmegy a vonat, majd átsiettünk az átjárón.
Szép kis szállodát fogtunk ki, a Balatonra néz, és a strandhoz is közel van.
Olyan magas volt, hogy a fák felett átlátszott kicsit a teteje. Rá is mutattam erre Hannának,ő meg hangos siránkozásba tört ki.
- ENNYIT KELL SÉTÁLNUNK??! - kínosan néztem körbe, ugyanis ezt szinte üvöltötte. Viktor fél szemmel rápillantott.
- Most meg mi bajod van? Modell vagy, minden nap sportolsz.
- Aha, de nem két egy tonnás bőrönddel és egy hátizsákkal!
- Ah, csak ne nyávogj, és veszek neked fagyit - sóhajtok.
- Nem ehetek fagyit - duzzog.
- Nehéz nyaralás lesz ez...
- Hanna számára ez már nem is nyaralás. - nevet Viktor, az amúgy nem vicces mondatain.
Vagy 6 utcán át ballagtunk, és az a durva, hogy a barátnőm bírta legtovább.
Lihegve érkeztünk be a szállónkba, ahol sajnálatos módon nem volt lift. A recepciós pultnál, egy 20-as éveiben járó férfi nézte Hannát, de nem a szép szemeit, vagy a csillogó haját.
- Khm - keltem magamra a figyelmet - bejelentkeznénk.
- Máris - néz bambán rám a srác. - Ki nevére van a szoba?
- Az enyémre - beszélek - Németh Petra.
Lassan ráemeli kezét az egérre, majd a Görgővel kezd szórakozni. Végül megszólal.
- Meg is van. Előre fizettek, ugye?
- Igen.
- Akkor itt is a szoba kulcs. - forgatja a szemét - 4 emelet, a kis hűtőnek a kulcsa külön pénz, ha megveszik korlátlanul lehet onnan fogyasztani. Naponta 6 órakor takarítás, jó szórakozást kíván a Hattyú Hotel, ahol a nyaralás egy külön élmény - támasztja könyökével a fejét, mintha mindjárt elaludna. Aztán hirtelen felélénkül, és Hanna felé fordul.
- Esetleg a hölgy táskáját vihetem? - kérdi, továbbra sem a szemébe nézve.
- Öhm... - néz zavartam körbe a barátnőm - persze?
Ki is kapja a kezéből a férfi, és már megy is fel.
Én a csomagjaimmal küszködve döcögök utánuk, Viktor meg... Viktor egyszerűen csak kiröhög.
A szobánkba belépve meglepően nagy tisztaság fogadott. Mégis megérte kifizetni.
Ha egyenesen tovább mentünk, a fürdőbe léphettünk be, a kosz és kiömlött ürülék helyett modern fürdőszoba volt. Jobbra egy két ágyas háló, balra pedig egy több funkciós nappali-konyha. A kanapét ki lehet nyitni, előtte egy kis asztalon egy tévé, mögötte pedig egy konyha, ami egy hosszabb asztallal van félig elzárva, amihez 4 szék van oda tolva.
Mi Hannával (csakis miután elment a recepciós!) levágtuk magunkat egy-egy ágyra, Viktor meg oda totyogott a kanapéhoz. Kihúzta, kicsit műn elhelyezkedett rajta, és megjegyezte:
- Egész kényelmes.
Majd jöhetett volna az a jelenet, amikor összezárul, de nem, így már a barátunk is nyugodtan terült el.
A bőröndömet az ágyam mellé ráncigálva kinyitottam, mint szekrény. Mind a kettőt.
A hátizsákomat pedig elhelyeztem az éjjeli szekrényem alatt.
- Na - csapja össze a kezét - menünk fagyizni!
- Nem ehetek fagyit - emlékeztet minket Hanna.
- Jaj, ne csináld már, nyaralunk, egy gombóc belefér! - ragadom meg a kezét, és kihúzom az ágyából.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése